Még decemberben, amikor kerestem valami jó filmet, bukkantam erre a dokumentum filmre az egyik népszerű torrentes oldalon. Sokan ajánlották, milyen gyönyörű a képi világa és még érdekes is.
Nem is kellett több, rögtön letöltöttem. Esti családi program lett a megnézése, és valóban gyönyörű.
Az egész film számítógépes grafika az űrben fotózott képekre építve. Kiindulási pont a Hold, és onnan távolodik egyre jobban a földtől. Bemutatja a naprendszer bolygóit, azoknak holdjait (feltételezem a nagyobbakat), illetve meglepő módon a legtöbb bolygó körül kering valamilyen földi szonda, így valód képeket mutatnak, illetve azon alapuló számítógépes animációt. Még a Nap belsejébe is berepül. Tehát már itt leteszed a kalapod.
A naprendszerben való barangolás során próbálja minden bolygónál és holdnál latolgatni az esélyeket, hogy miként lehetne majd egyszer lakható, vagy mikor lehetett egykor lakható az az égi test. Próbál menedéket találni a jövőre néve az emberek számára.
Ahogy ki ér a naprendszerből megy tovább az egyre nagyobb egységek felé, hogy keletkeznek a csillagrendszerek a galaxisok, illetve mi van azokon túl. Közben a nagyobb távolsági ugrások során bemutatják, hogy hangsebességből kifolyólag ott épp mikori földi tv vagy rádió adást lehetne fogni, ezzel szemléltetve a hatalmas messzeséget a földtől.
A film végére rájön az ember, hogy senkik vagyunk az egész világegyetemben, porszemnél is kisebbek, és az egész Univerzum bármikor elpusztíthat minket olyan hatalmas az ereje. Természetesen, még pár millió évig még a Nap működni fog, tehát ha addig nem pusztítjuk el mi a Földet, van remény.
Tehát remek családi program egy hideg téli estén megnézni és elcsodálkozni.
Journey to the edge of the Universe – National Geographic (2008)