Egy nap Londonban

2010.03.13. 03:10 Otthon

Durván 3,5 órát aludtam az éjjel, kelni kell, készülődni, 0355-kor indulni, felszedni a többieket. 0400-kor sikerül elindulni. 0420-kor mindenki a kocsiban, irány a reptér. Forgalom nincs, kint vagyunk pik pakk, csak egy piros vasúti átjárót kapunk be.

04:45 Ferihegy 1

Mind a heten megvagyunk, irány a check-in. Kisebb sor kígyózik a Wizzair pultnál. Utánunk nemsokkal megérkezik a Hooligans gitárosa, kisebb derültségre ad okot.

Kezünkben a repülőjegy, irány a beléptető kapu a tranzitba. Kabát, táska, telefon, nadrágszíj be egy műanyag ládába, át az átvilágítón, mi meg keresztül a fémdetektoros kapun. Mindenki rendben van, felöltözés és irány tovább. Van egy-két vámmentes bolt, meg pár vendéglátó egység horror árakkal. Még egy kapu, útlevél/személyi igazolvány vizsgálat. Irány tovább. Kicsit leülünk, itt még van WiFi, Pannon meg még valami ingyenes. A gép 6-kor indul, kb. 0520-kor meglehet kezdeni a beszállást. Elég sokan vagyunk.

A repülőhöz busz visz, próbálunk az ajtó közelében maradni – hogy elsőként tudjuk kiszállni, és jobban tudjunk majd a gépen helyezkedni – persze tolakodás van, nem valami nagy a busz. Megyünk 100m-t a busszal, majd persze nem az az ajtó nyílik ki ahol állunk, így megy a tolakodás, rohanás föl a lépcsőn a repülőre. Magyarok vagyunk vagy mi? Végül is sikerül egymás melletti-mögötti-előtti helyekre jól leülni.

Megy a pózerkedés, fotózkodás, én a folyosó melletti széken ülök, a folyosó másik oldalán egy magyar hölgy egy félvér kisbabával az ölében. Felkészülök, hogy végig sírni fog, fel és leszálláskor főleg a nyomáskülönbség miatt, de végül is kezdeti kicsi nyivákolás után végigalussza az egész utat.

06:00 W6 201

Kicsit több mint 2 órás út vár ránk, az érkezés 0735-re (GMT) van kiírva, London Luton. Köztünk lévő sorban ül egy magyar srác. Végigpofázza az utat, megy a röhögcsélés, fotózkodás, jófej, csak kicsit sok lesz a végére. Kiderül, hogy az a kocsma a törzshelye a körúton ahova néha-néha mi is betérünk. Jó a kilátás Budapest fölött, elég tiszta az ég.

Útközben GPS-el követjük hol járunk épp, gyorsan elrepül az út, jó időt megyünk negyed 8-kor landolunk. Nyertünk egy órát az időeltolódás miatt.

07:30 London Luton

Csípős 3 fok van, de nem esik, az ég még elég felhős. Itt gyalogút vezet a repülőtől a terminálig, lehet még pózerkedni a gép előtt. A színes-bőrű (főleg indiai) biztonságiak már nagyon szuggerálnak minket, hogy menjünk. Jó hangulatban megyünk már befelé, itt hatalmas sor kígyózik az útlevél ellenőrzésnél, de hamar átfutunk. A határőrök is mind színes-bőrűek.

A kapu után elveszítjük enyhén ittas útitársunk. Gyors mosdó – itt nem keverős csap van, hanem két külön csaptelep a hideg és meleg víznek jó régi angol szokás szerint – , kóla automata betalálása, majd indulás kifelé. A zöld távolsági busz kint áll a terminál előtt, kisebb sor kígyózik itt is. Ez ~20 percenként jár, nincs probléma. Echte angol bácsi a sofőr.

08:13 Greenline Luton Airport – London Victoria

A buszon legnagyobb meglepetésemre van ingyenes WiFi, csak egy kis kérdőívet kellett kitölteni e-mail megadással, és utána végig volt egy elég gyenge de használható jel az úton. Így végig tweeteltem az érdekesebb dolgokat, illetve msn-en és facebook chaten tudtam kommunikálni az itthoniakkal, bár sokan még nem voltak fönt. iPod touch-on Google Maps be is tudta mérni a helyzetünket a WiFi alapján, tehát láttam hol tartunk éppen.

Az út nagy része autópályán visz, fura volt, hogy jobb oldalt ültem és amikor kinéztem a buszból nem ült sofőr a bal oldalon az autókban. Külvárosi részen első meglepetés a Hotel Danubius volt, magyar lobogó is ki volt aggatva elé, tovább volt még bevásárlóközpont ami beljebb a városban már nem nagyon fordult elő. Szép vöröstéglás épületek voltak jellemzőek végig ezután, aljukban boltok, vendéglátó egységek. Subway sűrűbben fordult elő mint McDonald’s. Jóvolt látni a szombati ébredező külvárost, nem volt még nagy forgalom, sok futó ember volt már itt is cicanadrágban, idétlen rikító színű felsőkben.

A busz a Baker Streeten is ment, így láttuk a Sherlock Holmes múzeumot is, nagyobb cuccot képzeltem, jó hogy már itt megláttuk, és nem mentünk vissza emiatt.

09:30 Marble Arch » Hyde Park

Leszálltunk a buszról a Hyde Parkhoz közel eső megállóban. Csípős hideg van. Egymást érik itt már a piros emeletes buszok meg a jellegzetes londoni taxik. Érdemes megállni egy pillanatra körbenézni, hozzászokni a légkörhöz.

Hyde Parkban nagy az élet, foci edzés folyik, megy a fekvőtámasz, kis csávó terepszínű ruhában nagy hátizsákkal pedig diktálja az iramot. Kutyasétáltatók, futók, túristák. Egyik zöldebb szélen kiszúrunk egy kis mókust, hozzá lehet szokva az emberekhez, elfogadja az ételt, majd jön egy másik kisebb példány is, ő már félénkebb.

Tovább menve a “The Serpentine” tó partján kisgyerekek gurulós sílécen tepernek föl és alá, a tó szélén pedig kacsák várják a leeső falatokat. Tó végében kis büfénél kivan írva, hogy valami futóverseny lesz ma, illetve az odébb lévő kis térnél pedig Gospel kórus dalolászik, körülöttük feltűnő egyen-pólóban futók várakoznak, majd az előadás végeztével hallatszik a felhívás a regisztráció végére, hamarosan kezdődik a verseny.

A parkból a Wellington emlékműhöz jutunk ki, elég jó idő lesz, verőfényes napsütés meg minden. Következő állomásunk Gordon Ramsay egyik étterme a mellékutcában, fotózkodás, pipa, tovább a Green Parkba. Ez már kicsit elhagyatottabb hely, nincs is annyira karbantartva, gondozva, mocsaras lápos területekkel tele. Átmegyünk a Victoria Emlékműhöz.

10:30 Buckingham Palace

Rengeteg a turista, katona zenekar vonul el az emlékmű mellett lovasrendőri felvezetéssel. Hangulatos. Mellékutcán továbbmegyünk a Big Ben felé.

11:00 Westminster Apátság

Hárman betérnek az apátságba, négyen tovább állunk élelem forrás után kutatva, a Big Ben lábánál találunk is egy Tesco express-t. Az egész bolt egy bejáratból és egy kijáratból áll, amik nem egymás mellett helyezkednek el. A boltban egy út vezet a két ajtó között, ami meglehetősen szűk, és két oldalt tele vannak a polcok, hűtőpult élelemmel, visszafordulni, forgolódni esélytelen. Pedig a turista nem tudja mit kapni, mit akar venni, megy a tolakodás oda-vissza. Sikerül bevásárolni 1,5L íztelen vizet, egy Snickerst, rágót meg két péksütit, £2.93. Indiai pénztárosokon már meg sem lepődök, egyszerre megyünk fizetni két pénztárhoz nagyjából ugyan annyi értéket, és mind a ketten £20 bankóval fizetünk, a két pénztáros nő egymásra néz mosolyogva. Jó a hangulat na. Előttünk egy magyar pár állt sorban amúgy.

Miután újra összeszedtük magunkat, együttes erővel vágtunk át a Temze felett a Westminster hídon. Fura, hogy a Dunához képest a Temze kb. fele olyan széles, ezen a belvárosi szakaszon legalábbis.

11:45 A keleti part

Utunk a keleti oldalon visz tovább a Temze partján. Jó magyarként ingyen vizelünk a London Aquarium mellett található McDonald’s étteremben, a szükségletek kielégítése fontos. Itt is végig tömeg van, tele turistákkal illetve helyi futókkal cicanadrágban.

A London Eye bejáratainál hatalmas sorok kígyóznak, tervben volt hogy felmegyünk rá, de interneten lett volna értelme előre megvenni a jegyeket a Madam Tussauds-al együtt, úgy kedvező lett volna, de mivel kiszámíthatatlan előre a londoni időjárás, így hagytuk a francba az egészet. Megcsodáltuk lentről a monstrumot. Ezen a sétálós partszakaszon végig kifestett pénzért mozgó szobor emberek voltak, Mikiegér és Micimackó imitátorok, egyéb zenészek és stand-uposok. Szórakoztatták a turistákat egy kis apró reményében.

Az egyik vasúti híd lábánál nagy könyv piac volt, használt könyvek minden mennyiségben, nem mi voltunk a célközönség. A Nemzeti Filmszínház lábánál lévő árkádos részen gördeszkás pálya van kialakítva. A szélén egy fehér felfestés jelzi, hogy ez innentől kérem szépen a deszkások helye. Belül a falak végig graffitizve, beton rámpák jól elhelyezve, és tele deszkás és bicajos fiatalokkal, kívül meg bámészkodó botcsinálta fotósokkal.

Itt jegyezném meg, hogy a busz óta nem volt sehol szabad WiFi elérhetőség, a nagy része le volt kódolva, ami meg nem, az utána kért jelszót. Ez így lesz a visszafelé buszig végig. Talán McDonald’s-ban lett volna ingyenes vezeték-nélküli internet, de ott meg nem volt hely, hogy leüljünk.

Tovább haladva a Millenniumi híd magasságában valami förmedvény modern téglaépület magasodott hatalmas kitüremkedő tornyával. Ez az a pont amikor megkérdezed, hogy ez minek van, és nem kapsz választ. Továbbra is kellemes idő volt, legtöbbször sütött a nap, a vízközelben picit szelesebb volt, de teljesen elviselhető, jó városnéző idő.

A parton gyalog haladtunk tovább, itt is összefutottunk egy fiatal magyar párral, javasolták, hogy nézzük meg a Borough Market-et.

13:00 Borough Market

Egy hatalmas zsúfolt piac, a bőség kosara, hatalmas szagos sajtok, nyers és sült halak, helyben sült különböző nemzeti ételek meg még amit nem láttunk. A Tower Bridge felé haladtunk tovább. Ezen a partszakaszon a híd előtt elég modern irodaházak magasodtak, érdekes formákban. Itt már kicsit sok volt a folyamatos sétából, tüntetőleg tereptárgyra való leüléssel és kaja majszolással bomlasztottuk az egységet.

13:36 Tower Bridge

A hídba be lehet menni, felmenni a felső részen átívelő zárt részre a folyó fölé, ezt ki is használtuk. Itt is fémdetektoros, csomag átvilágítós beengedés van, viszont magyar diákigazolvánnyal kaptunk kedvezményt, £7.00 helyett £5.00 volt a jegy! A jegy eladó értett is hozzá, megnézte a diák hátulján az érvényesítő matricát, nem kicsit lepődtem meg.

A két torony felső részén videót vetítettek a híd építéséről, újraépítéséről a háború után, illetve újkori ünnepekről a híd körül. A két torony közti zárt folyosón a Temze élővilágáról, hasonló híres hidakról volt kiállítás a világ körül, illetve kis kémlelő nyílásokon lehetett ablak közjátéka nélkül fotózni. A jegy a gépházba is szól mint lefelé menet észrevettük. A gépház a híd keleti lábánál volt az ajándékbolt mellett, egy kék csík volt felfestve az aszfalton, azt követve lehetett eljutni oda.
A gépházban a régi gőzgépes felvonó rendszert mutatták be a hatalmas gépekkel, persze ma már nem így működik. Egy videóval mutatták be a híd felvonását nagy hajó érkezésekor.

A kijárat felé még ilyen fejbedugós figuránál is fotózkodtunk a többi turista szórakoztatására!

Kis ajándékboltozás majd mivel már elég későre járt, spuriztunk át a túlpartra, a metróhoz a Tower oldalánál elhaladva. A metró bejárat előtt 4 alkalmazott tájékoztatta az utazóközönséget, hogy a metró ezen vonala a hétvégén nem közlekedik és milyen buszok vannak helyette, és csak jegyet venni lehet az állomáson. Kicsit földhöz vágott minket a hír, az állomáson persze csak automatából lehetett jegyet venni, ami papír pénzt nem, csak aprót fogadott el. 7x£5.60-at nem sikerült volna összedobni jegyre amúgy sem. Így továbbmentünk egy vasút állomásra, ahol az újságosnál tudtunk 24 órás jegyet venni, majd buszra szálltunk. Double-decker busz, a klasszikus kicsit modernebb kiadásban. A cél a Trafalgar tér volt. A város ezen része, ahol a busz vitt enyhén Budapestre hajazott a sok útfeltúrás végett és az ebből kialakuló dugókkal, fura volt magasból szemlélni a várost, olcsó városnézés kommentár nélkül.

A buszon automata mondta be folyamatosan a következő megállót illetve közte, hogy milyen buszon vagy, és a kijelzőn azt is írta, hogy jeleztek, tehát meg fog állni a busz. Amikor már a Trafalgar tér következett, spurizni kellett le az emeletről, nehogy fennmaradjunk.

15:30 Trafalgar Square

Itt külön váltunk, a lányok vásárolni mentek, mi hárman itt nézelődtünk a környéken, a többiek meg a Chelsea stadiont nézni illetve vásárolni indultak. Óra egyeztet, fél 6-kor ugyan itt.

Számomra az elsődleges cél a Regent streeti Apple bolt volt, de mivel nem volt nálunk részletes térkép, csak GPS meg egy útikönyv, ezért az utca rossz felét találtuk meg, és nem tudtuk merre folytatódik a Piccadilly Circus után. Így hát mentünk amerre láttunk a környéken. Betévedtünk egy elég drága mellékutcába, mindkét oldalon márkás ruha és ékszer boltok, tele emberekkel, vásárlókkal, ajtóban biztonsági őrökkel, a járdák mellett méregdrága autókkal. Így bolyongva eljutottunk a Regent Street érdekesebb, boltokkal teli részére, felcsillant a remény, hogy valaha még látni fogom az Apple boltot, de a Piccadilly felé indultunk, mivel már közeledett a találka ideje, így elkerültük a boltot. Piccadilly és a Trafalgar között egy zsúfolt sétáló utcán mentünk keresztül, ez főleg ajándékboltokkal és vendéglátó egységekkel volt tele. Itt a Leicester Squarenél ekkor már kezdett tömeg lenni, a parkot akkor zárták be, többi mozi is található itt, mindenhol Avatar meg Alice plakátok.

Negyed 6-ra visszaértünk a találkozóhelyre a Trafalgar egyik sarkára, megpihentünk amíg vártuk a többieket. A téren ekkor már nagyban készülődtek az esti St Patrick napi koncertre, egyik sarkon meg utcazenész volt kihangosítón. Emberek különböző farsangi maszkokban igyekeztek céljuk felé, felteszem ez is a hagyomány része.

Fél 6-ra persze nem értek vissza a többiek, elintéztünk pár telefont, utána elindultunk az Oxford Circushoz. Trafalgarról busz persze nem ment oda, így vissza kellett menni a Piccadillyre, ahol a tömeg már duplájára hízott, és a gyalogosok a zebrákon pirosban követtek el kamikaze akciókat a gyorsabb előrehaladás érdekében. Érdekelne egy londoni gyalogos gázolási statisztika. Piccadillyn felpattantunk egy buszra, 2 megálló volt az Oxford Circus, útközben megpillantottam az Apple boltot, buszról leszállva az volt az elsődleges célpont.

Apple Store Regent Street

Innentől kezdve időpontot nagyon nem tudok írni, már sötét volt ilyenkor, 7 óra körül lehetett. Hatalmas tömeg volt boltban, minden kirakott teszt gépen emberek csüngöttek, csak iPhone részen volt üres próba gép, körbe is nyomkodtam egy kicsit egy szép feketét.

Maga a bolt két emeletes, a földszint a bemutató és vevőtér az Apple cuccok részére, fönt Genius vásárlás illetve 3rd party termékek voltak szép nagy választékban.

Végül is ahogy végeztem a körbenézéssel mindenki megérkezett a bolt elé, innen indultunk tovább.
Ekkor én már eléggé szenvedtem a fáradtságtól, illetve nem éreztem a talpam sem, de még nem volt vége a napnak.

Következő cél egy barátságos kocsma volt, ahol lelehet ülni megpihenni egy kicsit.

Coach and Horses

Az Oxford Street egyik mellékutcájában a második pub-ban volt is hely a számunkra „Coach and Horses”. Jófej pultos csávó volt, megértettük magunkat, kellemes hely volt, nyugodt. Guinness barna sört ittunk négyen, az árak elég húzósak voltak, az itthoni sörökhöz képest más volt, de teljesen jó. A habja olyan volt mint a capuccino habja, krémes és kevés. Megkóstoltunk még egy fajtát, az ilyen félbarna sör lehetett, elég keserű és fura ízű volt, mosogatólé habbal, nemgyerebe. Kis pihenés és fotózás után feltankoltunk kaját a legközelebbi McDonald’s-ban. Még be szerettem volna menni a szemben lévő HMW zene és konzol boltba, de épp akkor zártak, volt remény, a másik utcában láttam ugyan ilyen boltot amire ki volt írva hogy éjfélig van nyitva!

Arsenal FC

Alábbszálltunk a metróra, és egy átszállással eljutottunk egy külvárosi részre, ahol az Arsenal stadion van („Arsenal tube station”). Elég kihalt volt a környék, a stadionhoz lépcsősor vezetett föl. A stadion mellett páran rúgták a bőrt. Körbementünk a stadion körül, a belvárosi forgatag után jólesett, bár kicsit hűvös volt a széltől.
Kicsit Budapest idegen volt ez a külvárosi családi házak között egy metró állomás dolog, de megtudnám szokni.

Kings Cross Station

Következő állomásunk a 9 ¾ vágány volt a Kings Cross Stationon. A híres Harry Potteres falban egy csomagos kocsi. Maga a fal eléggé el van dugva, egyáltalán nem úgy van két vágány között, ahogy a filmben, inkább egy két vágány közötti eldugott sikátorban. Mikor odaértünk jópár fiatal angol lány már vihorászva ott fotózta egymást. Ez az az eset amikor mindenkinek van gépe és mindegyik megcsinálja ugyan azt a képet. Elvihogták, hogy csak ezért jöttek ide, és most vannak itt először és sietnek azért. Persze mi jót mulattunk rajtuk. Utánunk nem sokkal egy szerecsen srác jött a párjával, ők is türelmesen vártak, hozzánk képest elég nyugodtan és komoran.
A lányokról persze kellett csinálnunk csoportképet, ők is csináltak rólunk, aranyosak voltak. Miután végre elmentek, az afro-amerikai csávó és párja sírós röhögésben törtek ki. Hogy tudták eddig elfojtani?

Így hát mi is megcsináltuk a szükséges képeket természetesen. Innen vissza a belvárosba, az Oxford Circusra vezetett utunk. A következő kb. 1 órában még a belvárosban mászkáltunk hulla fáradtan. Most kezdődött az igazi élet, a Sohoban alulöltözött tinilányok várták a fuvart a partihelyre, ledér nővérkének öltözött lányokkal lehetett közös képet készíteni a szuvenír bolt előtt, és hatalmas sorok kígyóztak a kaszinó bejárata előtt kétajtós szekrények kordonjában.

Mit ad isten épp az MHV zene és konzol játék bolt előtt vezetett utunk, így kaptam az alkalmon, és mivel ez még nyitva volt éjfélig, gyorsan beugrottunk. A CD-k eléggé rosszul kategorizálva, hosszú sorokban voltak a polcon, nehéz volt megtalálni a kedvenceket. Végül is Coldplay CD-ket vettem, elég jó áron volt minden.

Greenline » London Luton

Éjfél körül lehetett, amikor a Marble Arch-nál felszálltunk a távolsági buszra. Jól esett végre ülni és pihenni. Mire elszenderültem volna, megérkeztünk a reptérre és letelepedtünk az érkezési oldalon lévő kényelmetlen székekre.

2010.03.14. 00:45

A reptéren így durván hajnal egy órától voltunk, 5-fél 6-ig az érkezési részen, majd becsekkoltunk amikor már lehetett 6 óra körül. A csomagom pont 800 gr-al nyomott többet most, mint Ferihegyen induláskor. A tranzitban nagy volt az élet, minden bolt nyitva, tele emberrel, ülőhely alig, pedig itt már kényelmesebb helyek voltak. Több boltot néztem meg itt, mint az azt megelőző egy napban Londonban, de már nem vettem semmit, előtte kiköltöttem ajándék Toblerone-ra a maradék páncélost.

A gép kapunyitására 0805 volt kiírva, rengeteg Lengyelországba és Romániába induló Wizzair kapuit nyitották ekkor tájt, viszont a miénket nem. Kezdtünk aggódni, milyen idő lehet otthon, biztos leszakadt méter hó, ezért késéssel érkezett a gép már Lutonra is. Végülis egy 15 perc késéssel kinyitották a kapukat és lehetett beszállni, így 20-25 perccel a kiírt után felszálltunk 9 óra előtt valamivel.

09:00 W6 202

A gépen nem sikerült már annyira egymás mellé ülni, mint odafelé, de majdnem mindannyian végigaludtuk az utat, sőt a körülöttünk ülők is, így nem volt probléma. Végre tudtam kicsit pihenni. A gép a késés ellenére is időben szállt le Ferihegyen, 1135 körül. Útlevél ellenőrzés után ki, majd búcsúzkodás és mindenki haza.

12:20 Újra otthon

Itthon rövid anekdotázás, sok hangom ilyenkor már nem volt, de azért próbáltam mesélni. Ebéd, fürdés és alvás. Délután 2 órára ágyba is kerültem és fel se keltem éjfélig.

Konklúzió

Fantasztikus élmény egy ilyen napot végigtolni akár Londonban, de felteszem más nagyvárosban is. Rengeteg tudatos és tudatalatti benyomás éri az embert, amit rögtön fel se lehet dolgozni, napok, hetek múlva is lesznek olyan mozzanatok amik meglepetés szerűen jutnak eszembe. Most már, ha Londonba mennék újra, inkább több napra mennék, és akkor kilehet esetleg élvezni az éjszakai életet is, illetve a hétköznapi dolgokat jobban.

Tehát rettenetesen fárasztó volt, de megérte. Maradandó károsodást nem szenvedett a talpam sem, csak pár vízhólyag lett rajta.