Idén is 5 napot töltöttem a Sziget Fesztiválon. Azonban ezúttal kicsit kisebb lelkesedéssel indultam neki mint tavaly. Számomra kevésbé kedves előadóknak néztünk elébe mint az elmúlt évben.
The Toy Dolls (UK)
Ez volt az első koncert ami érdekelt, nagy show volt, a sziget program miatt kerestem rá a bandára, kb. 2 hónapja kezdtem el hallgatni őket mert iszonyat vidám amit csinálnak. Ez a vidámság a színpadon is megmutatkozott, egy cirkuszi mutatvány volt az egész koncert, artista mutatványok nélkül.
Nem látszott az énekesen, hogy már 31 éve csinálja ugyan azt és unná, sőt teljesen friss volt az előadás. Az utolsó napig ez volt a legkedvesebb koncert a számomra.
The Hives (S)
The Hives
Jóvolt, megvoltak a kötelező körök (slágerek pl.: Tick Tick Boom), de nekem nem nyújtott semmi különlegeset, nem hagyott bennem maradandó emléket sajnos. Sőt most így egy hét után meg kell mondjam szinte nem is emlékszem rá. Meg is nézek egy videót róla gyorsan hátha valami… Na így jobb, hát igen voltak a nagy világítós betűk meg a matrózruci és ennyi történt. Plusz az énekesnek kisebbségi komplexusa van mert mindig fölállt az előtte lévő hangszóróra.
Thirty Seconds to Mars (USA)
Nem vártam, nem nagy kedvenc csak szól és kész. Nem voltak elvárásaim és nem is kellett csalódnom, sőt végig se álltam az egészet. Ennyi.
The Cribs (UK)
The Cribs
A következő a The Cribs volt amit jobban vártam, és élveztem is annak ellenére, hogy jobb lett volna ha későbbi időpontba rakják, amikor sötét van már, ez minden koncertre igaz sajnos. Azonban zseniális az a zene amit ezek a srácok előadnak és Iron Maidenes öreg rókákkal előttünk is élvezhető volt a 3. sorban, nagyon is. Ha már Iron Maiden, nem voltam ott, nem tudom hogy szólt, de ami koncerteken voltam az kifogástalanul szólt úgy az első sorokban The Cribsen mint a vége felé Muse-on. Tehát nem tudom hol kell keresni a hibást, de engem nem érint/ett.
Koncert közben egész végig az járt az eszembe, hogy valami nem stimmel a banda felépítésével. Balra basszerozott az öreg fószer, valami nagy bandából mintha ismerős lenne de nem ugrott be, aztán középen a vasalt rövid fekete hajú énekes csávónak meg olyan agresszív a hangja, ő sem illett a képbe. Végül a jobb szélen a farmer gyerek az aki ott volt számomra ahol lennie kellett, ő énekelte azokat a dalokat amiket én szeretek, a miket a másik csávó énekelt azok más stílust képviseltek, és nem az enyémet. Ez csak így zárójelben szubjektív dolog, és nem néztem utána hogy változott-e a banda összetétele az idők folyamán, és ki hol zenélt korábban vagy közben.
Muse (UK)
Muse
A Sziget fénypontja szószerint és átvitt értelemben is! Sajnos nem úgy alakult a helyezkedés a koncert előtt ahogy az be volt tervezve, így eléggé hátul álltam pár holland úriember és raszta hajú csaj és srác mögött. Elölről haj volt a képemben, oldalról meg az egymás nyakába ugráló holland tesókat kaptam az oldalamba. És most nézzük miért is volt zseniális a koncert!
A színpad hátterében hat szög alapú kivetítők voltak fölállítva falként, ebből sejthető volt, hogy nem egyszerű látványt kapunk, ez be is jött. Végig ment valami villódzás rajta, főleg az élő kép, de volt amikor számhoz autentikus felvételek. Ehhez még kaptunk a kűzdőtér fölött pásztázó zöld lézer(?) fényeket és egyéb színes fényjátékot. Ezzel engem már meglehet venni. Mellette még nem is szólt rosszul, sőt kifejezetten különleges hangzást nyújtott, persze nem az otthoni 5.1-hez kell hasonlítani, de akkor is zseniális volt. A közönség együtt tombolt és énekelt bandával ahogy én is. Nem, nem akartok így látni. Minden sláger megvolt, és egy számon kívül az összeset ismertem. Már ezért megérte volna az 5 napot, egy ilyen lezárásért.
Ezek mellett minden nap volt a port.hu színpadon stand up, persze ami érdekes lett volna az telt házas volt és nem siettünk hogy elérjük, így az utolsó napi kimaradt, de egy kis felüdülés volt este 7-8 között amikor bejutottunk rá.
Volt még mr2 színpadon pár magyar, pl.: HS7, The Twist, Kistehén; A38 színpadon Kovács Katival kiegészült Qualitons is kellemes volt.
Ami még jó lehetett volna az a Billy Talent, de akkor épp mélyponton voltam a fáradtságtól így sok minden nem maradt meg.
Fáradtság. Minden nap fél 2 vagy később értem haza, volt egyszer amikor fél 6-kor a nagy esőkor mivel akkor meg kellett ott várni fedezékben hogy elálljon, ráadásul volt jó társaság így a hangulat is megvolt. Így a napi 5-6 óra alvás nem teljesen elégítette ki a szükségleteimet, tehát Red Bullal kézen fogva indultam több nap is.
Kaja. Azt hittem gyrost fogok enni 5 napon keresztül, ám az idei sziget nagy felfedezettje a töki pompos jobbnak bizonyult (volt tavaly is?). Több formában árulták több helyen, a lényeg hogy egy ujjnyi kelt tészta megvan kenve tejföllel, ez az alap és rajta császárhús/bacon + hagyma (lehet lila is) + sajt a tetején. Egy helyen volt ahol nem spóroltak az anyaggal, az iszonyat finom volt, megérte az árát.
Sziget kártya. Ez az idei új fizető eszköz, amit a Balaton Soundon teszteltek először. Feltöltöd a kártyát pénzzel, utána a pultnál egy érintéssel fizetsz vele. Gyors és nem kell az apróval szarakodni. Az első benyomás az volt, hogy nem tudták egységesen kezelni a különböző vendéglátó egységeknél, illetve nem állt még rá a kezük reflex szerűen, sőt kicsit meg is zavart egy-egy kiszolgálót hogyha te azzal szerettél volna fizetni. Volt aki rám szólt hogy csak akkor érintsem oda a kártyát a berendezéshez ha szól, volt aki rám szólt hogy tegyem már oda, volt aki meg elvette és maga tette oda amit elvileg nem szabadott volna. Tehát ezt még gyakorolni kell. Volt ilyen nyeremény játék is a kártyához kapcsolódóan, hogy minden nap kisorsolnak 100 db 500Ft-os feltöltést az aznap kártyát feltöltők között, egyik nap sikerült így nyerni egy sört. A másik nyeremény a feltöltésed duplája volt, 10 szerencsésnek naponta.
Rázós sör. Elég hamar realizálódott hogy idén büntet a sör és mindenki csak felelősséggel, de szerencsére jött a megváltó és feltáró index cikk, ami után volt esélye az embernek elkerülni a megrázó élményt a lével meg a pohárral. Utána már csak figyelmetlenségből szúrt Zeusz.